Akkordok

Több eltérő hang együttes megszólaltatása hozza létre az akkordot. Rendszerint három vagy attól több hangból álló hangpárokat szokás így nevezni, a három hangból álló akkordokat hármashangzatnak is hívják. Üres hangzatnak nevezik a diatonikus hangsor 1. és 5. fokának együttes megszólalását, ezért szokás a középső hangjától megfosztott hármashangzatnak is tekinteni, és ilyetén származtatása okán a neve üres akkord. Minden akkor az alaphangjáról kapta a nevét, ezért mondjuk például, hogy G-dúr akkord, itt az alaphangot a G jelenti. Az akkordok rendelkeznek domináns hanggal, ez minden esetben a skála ötödik hangját jelenti, az előbbi G-dúr esetében tehát a D hang a domináns (G-H-D = G-dúr). Ha az akkord hangjai nem egyszerre, hanem egymást követve szólalnak meg, akkor törtakkordrólbeszélünk. Az előző cikkben (Hangközök) már szó esett az akkordokat felépítő hangközök viszonyáról, ahogy ott is, itt is szólnunk kell a konszonanciáról és a disszonanciáról.

Konszonáns (kellemesen csengő) hangközök:

• tiszta prím (t1)
• oktáva (t8)
• kis- és nagyterc (k3, n3)
• tiszta kvart (t4)
• tiszta kvint (t5)
• kis- és nagy szext (k6, n6)

Disszonáns hangközök:

• kis- és nagyszekund (k2, n2)
• kis- és nagyszeptim (k7, n7)
• valamint az összes bővített és szűkített hangköz

Ennek értelmében minden olyan akkord konszonáns, melyet kizárólag konszonáns hangközök alkotnak, s disszonáns, ha hangközei is disszonánsak.

Dúr és moll hármashangzat

A példában a C-dúr és c-moll akkordokon személtetve ismerjük meg, miképp képezzük e két leggyakoribb hármashangzatot. A dúr skálák dó-mi-szó elven működnek, tehát az alaphanghoz (dó) a mi és szó hangokat kell társítani. Úgyis mondhatjuk, hogy az alaphangra először egy nagytercet, majd egy kistercet számolunk. C hangról indulva így megkapjuk a C-E-G hangpárt. G alaphang esetében G-H-D hangokat kapnánk. Az alap dúr akkor jele: C.
A moll skálák a lá-dó-mi elvet követik, így ha a C jelöli a lá hangot akkor ahhoz fölfelé a dó és mi hangokat kapcsoljuk. A hangközök itt megfordulnak, először egy kisterc, majd egy nagyterc következik, így kapjuk meg a C-Esz-G hangokat. G alaphang esetében a moll-akkordunkat a G-B-D hangok alkotják. Az alap moll akkor jele: Cm.
Dúr és moll fordítások

Szintén gyakori akkord, mely az alapvető dúr-moll szekvenciákra épít, a hangok sorrendjét megváltoztatva hozhatunk létre akkordfordításokat, melyek egészen más hangzást hozhatnak létre az "eredetihez" képest. Az első ilyen fordítást szext-fordításnak hívják. Dúr skála esetén mi-szó-dó elvet követve jön létre. Úgy is felfogható, hogy a fenti példában látott C-E-G hangokból álló C-dúr akkord alaphangját, a C hangot egy oktávval felemeljük, s így megkapjuk az E-G-C hangokat. Hangközökkel meghatározva: az alapakkord második hangjára egy kistercet, majd arra egy tiszta kvartot teszünk.
Moll akkordból képzett szext-fordításnál a dó-mi-lá elvet követjük. A példa szerinti C-Esz-G esetén szintén az alaphangot emeljük fel egy oktávval, így kapjuk az Esz-G-C hangokat. Hangközök segítségével az alapakkord második hangjára először egy nagytercet, majd egy tiszta kvartot számolunk.

A másik fordítási mód segítségével a kvartszext-fordítás jön létre. Dúr esetében a szó-dó-mi elvet követjük. Az akkord domináns hangját egy oktávval lentebb visszük, így a C-E-G hangokból a G-C-E hangokat alkotjuk. Hangközökkel definiálva a domináns hangra először egy tiszta kvartot, ezután pedig egy nagytercet számolunk.
Moll hármashangzatnál a mi-lá-dó elvet követjük, a C-Esz-G hangokból a domináns hang egy oktávnyi csökkentése után születik meg a G-C-Esz. hanghármas. A domináns hangra tehát először egy tiszta kvart, majd pedig egy kisterc kerül.