1979
AC/DC – Highway To Hell
Illetheti kritika technikai egyszerűsége miatt az AC/DC zenéjét, mégis mindmáig ez a rock’n’roll egyik legnagyobb hatású zenekara. Durva és tökös stílusuk a rock eszenciáját nyújtja. A kemény rock kevés rajongója képes ellenállni alapvetően munkásosztálybeli vonzerejüknek, melyet a blues-hatásokat mutató akkordszerkezet alkalmazása, valamint az energia és a fegyelmezettség tökéletes egyensúlya egészít ki.
Habár a ’70-es évek során viszonylagos siker övezte útjukat, az igazi „áttörésüknek” a Highway To Hellt tartják, s ez lett az első platinalemezük, s egyúttal az 1980-ban elhunyt Scott hattyúdala is.
Nem gyakori, hogy egy album minden egyes száma kislemezként is megállná helyét, de az AC/DC és a Highway To Hell közel jár ehhez.
„Azt kérdik tőlem, hogy az AC vagyok-e vagy a DC, mire én: Semelyik, én a villám vagyok a közepén.” (Bon Scott, 1979)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése