2008. augusztus 18.

Dalok, melyeket még életedben egyszer hallanod kell

1987

Depeche Mode – Music For The Masses

A szinti-popos mamlaszokból diadalmas stadiontáncoltatók lesznek! Ledőlnek a falak és megszületik Marylin Manson! Ó, és mondtuk már, hogy ők találták fel a house-zenét?
Jó, a fenti állítások nem teljesen igazak, de ez az a lemez, amellyel a Depeche Mode búcsút intett a kezdetleges elektro-popnak, és kifejlesztette azt a hangzást, mely egyformán lelkesítette a darkokat és a tánczene úttörőit.
A lemez ereje végig könyörtelen, de a tempó örvendetesen változik.
A britek továbbra is furcsa popsztárként kezelték a zenekart. A kontinentális Európában és Amerikában azonban a Depeche Mode, amely addig (a Pet Shop Boy Niel Tennant szavaival élve) egy volt a „csini tiniknek szánt együttesek” közül, bálvány lett amire sosem számítottak volna – az album címe, és a borítón lévő üzenet ellenére: „Terjesszük a híreket a nagyvilágban.”

„Az amerikaiak bárkinél többet szenvedtek a Toto-utánzatoktól az elmúlt tíz évben… pont jó időben érkeztünk.” (Martin Gore, 1990)

Nincsenek megjegyzések: