1994
Green Day – Dookie
A punk puristái még mindig fanyalognak emiatt a lemez miatt. Az azonban vitathatatlan, hogy a Dookie-val a Green Day egy új generációt ébresztett rá egy régi stílusra.
A recept igen egyszerű. Végy néhány erőteljes akkordot, egy fülbemászó dallamot, fűszerezd meg egy kis ironikus humorral és gyorsítsd a tempót addig, hogy a kölykök fel-le ugrálhassanak rá.
A Dookie-val a Green Day tizennégy dühös, de azért jócskán fülbemászó melódiát prezentált a nagyvárosi szorongásról és közönyről. A trió ilyen sorokkal ünnepelte a naplopó életstílust: „Kijelentem, hogy nem érdekel többé, fellángoltam, de kiégtem, és most már unatkozok”, valamint olyan dalokkal, melyek már az unalomból elkövetett önkielégítések megkopó varázserejéről számolnak be.
A korong négy dicsőséges kislemezt eredményezett, melyek közül a Basket Case öt héten keresztül trónolt az amerikai listák tetején. A leghosszabban tartó örökségű viszont a When I Come Around lehet, hiszen ez a dal összegezte leginkább (kevesebb, mint 3 percben) a Woodstock ’94 koncertsorozatot, és ezzel bebetonozta a zenekart a legnagyobbak közé. Pontosan, ahogy a New York Times is megfigyelte: „Az apátia még soha nem hangzott ilyen szenvedélyesen.”
„Nyomni egy koncertet, aztán bulizni, erről szól a punk.” (Billie Joe Armstrong, 1994)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése