Kisújon

Tegnap nagyon ráértem, ugyanis szabadnapos voltam. Átmentem volt suliba Kisújszállásra (a Móriczba), hogy szétnézzek ott, meg megkérdeni pár dolgot. Elég sok minden változott azóta, hogy én onnan eljöttem, de az a borzalmas dallamcsengő még mindig megmaradt. Jó volt összefutni ismerős tanárokkal, dolgozókkal, akik léptem nyomon belém botlottak és persze megkérdezték, hogy mi van velem, mit csinálok, meg hasonlovak... Tudjátok amit az embertől ilyenkor kérdeni szoktak:D

Beültem Thozoo egyik órájára is, melyen izgalmas programozási feladatoknak lehettem részei. Akkor kb. átéltem azt amikor én ültem ott a túloldalon. (Ugyanis a tanári asztalnál foglaltam én is helyet.) Persze közbe jól kifaggattam néhány dologgal kapcsolatban, de mikor most hazaértem akkor jutott még pár dolog eszembe. Na sebaj megyek én még be oda...

Na persze Endoril kollégát is láttam, ő persze észre se vett. Én igen, csak épp akkor el voltam foglalva az információszerzéssel egyik volt tanáromtól, Hírmondóné Erzsike nénitől.

Hazafelé indulva a kisúji buszmegállótól nem messze, valaki meg akarta venni a kockás Vans tatyómat bagóért, én meg nem adtam, mert ajándékba kaptam úgyis. A buszon a társadalom bizonyos csoportja, konkrétan megnevezve a tinédzserek a mobiltelefonjuk segítségével jobbnál rosszabb zenéket hallgattak kihangosítva(!!!) ezzel is borzolva az idegeim. Először a mulatós zene rejtelmeibe nyertem belehallgatást, majd a csúnya és bugyuta elektronikus műfajba, annak is azon részébe, melyet mélyen utált Benny Benassi szerzőúr csinál.

Ehh, de sokat írtam.