Valami különös űrjárműbe szállnak be a földi küldöttek s pillanatok alatt odarepülnek az uralkodó palotájához. Egy hatalmas ajtó kinyílik és egy hosszú folyosón keresztül vezet az út a bálterembe. Bált tartanak az uralkodó születésnapjának tiszteletére.
Csodálkozva gyalogolnak végig a folyosón, melynek falait futurisztikus képek és absztrakt ábrák díszítik. Belépnek a bálterembe s mindenki csodálkozva nézi a pompát, s a nőket, akik valamilyen különleges, érdekes, hullámzó táncot lejtenek. Meseszép arany ruhában, mely tényleg aranyból van és pihekönnyű, s a test minden apró részletére rásimul és kiemeli azt. Meginvitálják őket a táncba, hogy járják velük együtt. Mint kiderül ez egy ősi tánc melyet az uralkodónak adnak elő a 200. születésnapján.
De mint minden emberi lény, utazóink is kíváncsiak lesznek, hogy mit is rejt még a palota a pompán és a fényűzésen kívül. Elindulnak vissza a folyosóra melyen keresztül jöttek, s melyről megannyi ajtó nyílt. Benyitnak az egyikbe, s ámulnak a szobán, melynek falai a festés olyan hatást nyújt, mintha forognának a bolygó körül. Észrevesznek egy különös tárgyat. Az egyik tudós, megérinti a szerkezetet. Valami különös fémből készülhetett, mert a tapintása olyan mint ha nem lenne ott semmi. Felemeli, forgatja, nézi, hogy mi lehet ez, s valahogy véletlenül bekapcsolja. A szobában egyszer csak parányi, színes fények kezdenek mozogni, valamilyen táncot járhatnak, annyira rendezett és mégis véletlenszerű a mozgásuk. Egyre több apró világító lény lesz a szobában, szinte teljesen betöltik. Vendégeink csak ámulnak, elvarázsolja őket teljesen ez a játék.
Lassan visszamennek a bálterembe, hogy nehogy keressék őket, gyanakodjanak rájuk, hogy hol is járhatnak, mit kereshetnek. Visszaérve megint csak csodálkoznak, mert olyan, mintha megállt volna az idő. Onnan folytatódik minden, ahol ők leléptek leskelődni. A táncosok ismét birtokukba veszik a különös utazókat, azaz minket, embereket, s táncolnak.
Megkezdődik a lakoma, s barátainkat leültetik az asztalhoz. Odakinn közben elkezd esni az eső, de ebből odabenn semmit sem lehet észrevenni. Ők csak esznek oly jóízűen mint még soha.
Mindent elpusztítottak amit eléjük tettek. Az uralkodó megkéri segédjeit, hogy kísérje át az utazókat a szállásukra, mely a palotától alig van messze, a kert másik végében, egy újabb palotaszerű épület. S közben csak esik és esik makacsul, s a kertben két padon meglátnak két lényt akik valaki furcsa eszközt tartanak a kezükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése