2008. július 28.

Dalok, melyeket még életedben egyszer hallanod kell

1979

Pink Floyd – The Wall

A kortársaitól is távolságot tartó Pink Floyd ezúttal saját közönségétől való elidegenedésének kifejezésére tett kísérletet. Az eredmény: konceptalbum egy kiábrándult és kikészült popsztárról, aki fasiszta vezetőnek képzeli magát. Eddig olyan akár a Tommy vagy a Ziggy. És a központi metafora – a tégla – láttán-hallatán is aligha ver gyorsabban a hallgató pulzusa. Tehát a díszítésnek kell nyújtania az izgalmakat: a kivitelezés még a Floyd grandiózus mércéjéhez képest is aprólékos, a Beach Boys hangzásvilága köszön vissza a férgekről szóló vokálban, s szokatlanul tömörek a dalok – jelesül a diszkó protest songnak számító Another Brick In The Wall Pt II és a rajongók kedvence, a Comfortably Numb.

Oly erős védettséggel rendelkezik az album, hogy még a Comfortably Numb diszkós átszabását is elviseli a Scissor Sisters kezeitől, sőt egy Broadway-adaptáció rémét is. Addig kell meghallgatni, amíg örökre át nem festik.

Nincsenek megjegyzések: