Tréning

Miután meguntam azt, hogy minden munkahelyen ahová önéletrajzot meg miegymást küldtem különböző okoknál fogva kedvesen elutasítottak, vagy azt a választ kaptam, hogy: "Majd értesítjük!" begyalogoltam a munkaügyi központba. Mikor beléptem az ajtó csak ennyit mondtam: Eeeehhhh! Kis millió ember állt a "büfé-pultnál" vagyis a recepción sorszámért. Beálltam én is. 36. a sorban. Két és fél óra várakozás után még be is jutottam az ügyintézőhöz, és hihetetlen "gyors" tempóban rögzítettek. Annyi előnyöm volt, hogy már szerepeltem a rendszerben a kiskönyvemmel, így takarítottunk meg egy kevéske időt. Amit persze rögtön vissza is takarítottunk mikor szóba került a "motivációs tréning". Hát beleegyeztem, hogy elmegyek. Mit is csinálnék otthon? Semmit. Itt meg legalább nem unom magam halálra és nem megyek mások agyára.

Elérkezett a tréning napja. Igaz nekem azt ígérték, hogy homogén csoport lesz, de hát mint lenni szokott sose az van amit mondanak. A frissen végzett embertől a 30 éves munkaviszonyt maga után tudó emberig mindenféle és forma ember volt a csoportban a legkülönböző szakmákból. Az adminisztratív cuccok és az átvánszorgás a célhelyre után elkezdtük a foglalkozást. Szépen bemutatkozott mindenki. Persze én mint lelkes kisfiú az utolsónak kerültem sorra.

Unalmasnak indult, de kifejezetten élveztem a végére. Könnyed hangulat, nagy röhögések közepedte eltelt az első nap. Jött a második. Ezen a napon inaktív voltam, ugyanis közvetítési viszony állt fenn nálam, hogy szakszóval éljek, tipliztem az állásinterjúra. És persze reménykedtem benne, hogy felvesznek. De nem. Hat emberből választott a főnök, de én cseles voltam. Mikor már majdnem az interwiev végére értünk, megvillantottam, hogy pontosan mihez is értek én. Rögtön becsukta az ajtót, elővette a sorkiemelő filcet, és szépen bekeretezte a nevem és odaírta nagy szabályos betűkkel: "IRODA!!!". Ez mindd azért történt, mert megfelelőnek találta a képesítésem oda, és nemsoká üresedés lesz. Persze tett egy ajánlatot is erre a munkára és megbeszéltük, hogy 2 héten belül szól. Persze az eredeti művezetői állást nem kaptam meg, amire kiközvetítettek.

Szerda: IQ szint -25%. A legelborultabb nap. Minden olyan dologhoz amihez lehetett megjegyzést tenni én tettem. Meg más is. És a székről volt lefordulás. Meg nevetőgörcs. Az egész napot végig nevettük.

Az utolsó nap, ami hivatalosan az utolsó előtti lett volna, de hát mi megbizniszeltük, hogy ne legyen. Még utoljára beszéltünk az állásinterjúkról, hogy mibe illik, nem illik menni, mit kérdezhetnek, hogy viselkedjünk, stb. Azután 10 órakor érzékeny búcsút vettünk egymástól, mindenki ment amerre látott, ki a buszhoz, hogy haza menjen, ki a kocsmába egy sörért, ki a biciklihez...