Lost In Space Part 7

Utazóink más-más bolygókra kerültek különböző kultúrájú népekhez. A galaxis hatalmas tengerében próbálnak kiutat keresni. A bolygókon élő emberek szeretettel fogadják őket, felnéznek rájuk, mert különös módon egy fénysugáron érkeztek mindannyian.

A zene sokszínű hangszereltsége is mutatja a kultúrák különbözőségét. Egyikőjük egy merev, sejtelmes világba kerül, ahol mintha minden mérnöki pontossággal lenne kiszámolva. A reggeli ébredés, az ebéd formája, a fák koronája.

Másik utazónk egy üvegtükör-szerű világba kerül, ahol mindennek van tükörképe, s a tükörképek élik az életet az eredeti kép helyett. Óvatos mozdulatokkal kell lépkednie, megérinteni valamit, vagy valakit, mert ha durva mozdulatokat tesz, összetörhet egy életet.

Harmadik utazónk egy spanyol temperamentumú bolygóra kerül, ahogy az emberek állandóan táncolnak, szórakoznak. Esznek, isznak, mintha nem lenne semmi gondjuk.

Utazóink története ezekkel a képekkel ért véget. Hogy mi történt velük, azt egy másik album dolgozza majd fel a jövőben

Lost In Space Part 6

A sötét pontok amiket már egy ideje látnak az égen, nem mások, mint űrhajók. Egyre közelednek, elsüvítenek a menet fölött. Mindenki összerezdül, mert már évek óta nem láttak ilyen. A királynak mindig is voltak ellenségei, de sosem merészkedtek a közelébe, hogy megöljék, mert tudták, hogy a királynak valamiféle különös ereje van, amit nem tudnak legyőzni.

Most mégis legyőzték. Holtan fekszik a koporsóban. Az egyik hajó leszáll, s egy katonaszerű lény lép elő. Furcsa csukját visel, csillogó páncélt mellkasán. S elkezdi monológját:
"Hé, ti ott! Nézzétek az eget, lássátok a hajóm és harcoljatok. Mind meghaltok, ha elvesztitek a háborút. Küzd és harcolj, de az otthonod úgyis az enyém lesz. Marcus nagyúr szereti a szolgáit, de ha ellenszegültök, meg kell halnotok!"

Az emberek rémültem hallgatják szavait. Majd visszaszáll a hajójába és elrepül. A menet folytatja útját. Eközben harcosok érkeznek a királyi ezredből. Fegyvereket hoznak. Célba veszik az ellenséges hajókat, először távozásra szólítják fel őket, de válaszul tüzet nyitnak. Elkezdődik egy eszeveszett öldöklés melyben emberek halnak, csonkulnak meg.

Utazóink közül is elesik az egyikőjük menekülés közben. Szörnyet hal. A kísérőjük egy eszközhöz viszi őket. Elmondja nekik, hogy ezzel a hajóval elutazhatnak a galaxis egy távoli pontjába, ahogy béke és nyugalom van, s addig ott maradhatnak míg itt el nem múlik a háború.

Eközben odakinn a királyi haderő igyekszik visszaverni az illetéktelen behatolókat. Mindenhol romok, halottak. Utazóink elindulnak a furcsa szerkezet belsejébe, hogy elutazzanak arra bizonyos helyre. Elindítják a transzportálót, de mielőtt végleg arra a helyre utaztatná hőseinket, ezt az eszközt is támadás éri és szétszórja őket a galaxis különböző pontjaira úti céljuk helyett.

Lost In Space Part 5

Még alig térnek magukhoz a reggeli fényjátékból, mikor az úton egy hosszú menetet látnak közeledni. Arra gondolnak biztos valami ünnepség ez is. De nem az. Mindenki egyszínű, egyszabású ruhában van, s a menet közepén egy hatalmad deltoid alakú tárgyat cipelnek, mely furcsábbnál furcsább nyakatekert motívumokkal és betűkkel van díszítve melyek érthetetlen sorrendben követik egymást.

Meglátják, hogy az is ott van aki tegnap este elkísérte őket ide a szállásukra. Megszólítják, s megkérdik tőle, hogy mi ez a menet? Válaszul csak azt kapják, hogy meghalt. Az idős trombitás lép oda hozzájuk s elmeséli nekik, hogy a galaxisuk uralkodóját az éjjel valaki megölte. Reggel vérbe fagyva találtak rá a palotája közepén egy székben.

Ezt az üzenetet olyan hangsúllyal mondja, mintha örülne neki. Beállnak a menetbe és együtt mennek tovább a helyre, ahol az uralkodót eltemetik. Miközben zajlik a ceremónia, sötét foltokat vesznek észre az égen, melyek egyre csak közelednek.

Lost In Space Part 4

Elérkezett a hajnal a maga gyönyörű pompájával. Galaktikus utazóink lassan nyitogatják szemüket, fülüket trombitaszó üti meg, amely kertből szivárog be az ablakon át. Mindenkinek a szeme csukva épp, hogy csak felébredtek. Az egyikőjük még félálomba odamegy az ablakhoz és kinéz rajta, hogy honnan is jöhet ez a "lárma" ily kora reggel. Látja, hogy az egyik öreg játszik kinn a padon. Ő még ott maradt, a másik zenész már tovább állt.

Az eső elállt, kel fel a nap, lassan bekúszik fénye a szobába az ablakokon át. A többiek is lassan ébredeznek, kinyitják szemeiket, s csodálkoznak a hajnal fényein, mely szivárvány színeivel fokozatosan betölti a szobát. Szó szerint táncolni kezdenek a fények a szobában, meg-meg törnek az ablaküvegen maradt esőcseppeken. Piros, sárga, zöld, kék fénynyalábok járnák misztikus hajnali táncukat benn a szobában.

A nyalábok, mintha élnének, utazóink testén körbe-körbe futkároznak, a szobát teljesen megtöltik. Olyan, mintha egy nagy szivárványban ébredtek volna. A fény öltözteti utazóinkat a szivárvány ruhájába, mely pihekönnyű, s a maga valóságában is kézzel fogható ruhadarab. Amikor elindultak a Földről, még nem is sejtették, hogy valóságos csodákban lesz részük.

A fényjátéknak lassan vége szakad, s az ablakon még mindig szűrődik be a kertből a trombitaszó.

Lost In Space Part 3

Ahogy közelebb érnek a két alakhoz látják, hogy két öreg "utcazenész" ül ott egymással szemben a padon. Az egyik egy furcsa szerkezetet fog kezében, ami egy gitárra hasonlít s elkezdi játékát. Az éj dalát játssza, mint már oly sok éve minden év ugyanezen a napján. Lágy melodikus dallamot, melyet szomorúság övez s egyben ez a szomorúság olykor boldogságot rejt. Utazóink fáradtan megállnak az idős zenész mellett, s nézik ahogy furcsa hangszerén játszik oly könnyedén.

Mikor a dal véget ér, meglepő módon újrakezdi, s a másik lény, aki vele szembe ül a padon, kopott rozzant bőröndjéből előkap egy másik furcsa hangszer s bekapcsolódik a játékba. Úgy játszanak mintha már időtlen idők óta együtt játszanák az éj dalát. Pedig nem is, csak most találkoztak véletlenül, megpihennek, mert útjuk folytatódik, ezek után lehet együtt, lehet külön.

Utazóink tovább állnak. Még mindig esik odakinn, s ahogy haladnak szállásuk felé egyre lassabbnak tűnik a két zenész játéka, s végül, az ajtónál állva már csak a harmóniákat hallják, csak az cseng a fülükben. Belépnek az ajtón, elköszönnek a kísérőtől, s nyugovóra térnek a nehéz nap után. Mély álomba szenderülnek s már az eső hangját se hallják.

Lost In Space Part 2

Valami különös űrjárműbe szállnak be a földi küldöttek s pillanatok alatt odarepülnek az uralkodó palotájához. Egy hatalmas ajtó kinyílik és egy hosszú folyosón keresztül vezet az út a bálterembe. Bált tartanak az uralkodó születésnapjának tiszteletére.

Csodálkozva gyalogolnak végig a folyosón, melynek falait futurisztikus képek és absztrakt ábrák díszítik. Belépnek a bálterembe s mindenki csodálkozva nézi a pompát, s a nőket, akik valamilyen különleges, érdekes, hullámzó táncot lejtenek. Meseszép arany ruhában, mely tényleg aranyból van és pihekönnyű, s a test minden apró részletére rásimul és kiemeli azt. Meginvitálják őket a táncba, hogy járják velük együtt. Mint kiderül ez egy ősi tánc melyet az uralkodónak adnak elő a 200. születésnapján.

De mint minden emberi lény, utazóink is kíváncsiak lesznek, hogy mit is rejt még a palota a pompán és a fényűzésen kívül. Elindulnak vissza a folyosóra melyen keresztül jöttek, s melyről megannyi ajtó nyílt. Benyitnak az egyikbe, s ámulnak a szobán, melynek falai a festés olyan hatást nyújt, mintha forognának a bolygó körül. Észrevesznek egy különös tárgyat. Az egyik tudós, megérinti a szerkezetet. Valami különös fémből készülhetett, mert a tapintása olyan mint ha nem lenne ott semmi. Felemeli, forgatja, nézi, hogy mi lehet ez, s valahogy véletlenül bekapcsolja. A szobában egyszer csak parányi, színes fények kezdenek mozogni, valamilyen táncot járhatnak, annyira rendezett és mégis véletlenszerű a mozgásuk. Egyre több apró világító lény lesz a szobában, szinte teljesen betöltik. Vendégeink csak ámulnak, elvarázsolja őket teljesen ez a játék.

Lassan visszamennek a bálterembe, hogy nehogy keressék őket, gyanakodjanak rájuk, hogy hol is járhatnak, mit kereshetnek. Visszaérve megint csak csodálkoznak, mert olyan, mintha megállt volna az idő. Onnan folytatódik minden, ahol ők leléptek leskelődni. A táncosok ismét birtokukba veszik a különös utazókat, azaz minket, embereket, s táncolnak.

Megkezdődik a lakoma, s barátainkat leültetik az asztalhoz. Odakinn közben elkezd esni az eső, de ebből odabenn semmit sem lehet észrevenni. Ők csak esznek oly jóízűen mint még soha.

Mindent elpusztítottak amit eléjük tettek. Az uralkodó megkéri segédjeit, hogy kísérje át az utazókat a szállásukra, mely a palotától alig van messze, a kert másik végében, egy újabb palotaszerű épület. S közben csak esik és esik makacsul, s a kertben két padon meglátnak két lényt akik valaki furcsa eszközt tartanak a kezükben.

Lost In Space Part 1

A félreértések elkerülése érdekében ez nem a "Lost In Space" című filmnek a zenéje. Ezt én írtam, max a címben azonos a filmmel, de semmilyen más tekintetben nem.

Az, hogy egy űr témájú albumot, vagy zenét írjak, az már rég megfogalmazódott bennem, sőt írtam is egyet Space címmel. A Lost In Space ennek a folytatása. A Part 1 eredetileg egy nyitánynak készült, de végül nem csak nyitány lett belőle. Története, témája van, ugyanis a történetet el kell kezdeni valahogy. Az űrhangzáshoz hasonlító szintetizátorokat, effekteket jórészt felváltották a Földön jórészt előforduló hangszerek, mint például a cselló, hegedű, bőgő, zongora vagy a kürt. Ezek használatával leginkább az egyéb űrtémájú filmek (pl. Star Wars, Star Trek) betéteihez hasonló hangzást lehet elérni. De nem én lennék, ha nem használtam volna szintetizált hangokat is. Ilyen a Theremin ami 2 féle formában jelenik meg ebben a zenében, egyszer egy módosított, effektezett változatban, ez a Phased Theremin, és a végén eredeti hangjában. Ezen kívül egy szintetizált szoprán ének is felfedezhető.

A zene egy kisfilm történetét meséli el, ami részben a Földön és részben az űrben játszódik. Sok kutatás irányul arra, hogy kommunikációt kezdeményezzünk egy más galaxisban élő néppel, de eddig nem sok sikerrel jártunk. De most megtört a jég, válasz érkezett. Sőt mi több, személyesen jöttek el hozzám, hogy bemutassák nekünk kicsiny, de annál inkább fejlett világukat. A tudósok ámultan figyelik a hajót amivel jöttek a különös lények akik nagyban hasonlítanak hozzánk, emberekhez. Amikor bekövetkezik a tempóváltás a zenében, ekkor indulnak útra az idegenek a földi küldöttséggel együtt. A professzorok, tudósok, aktakukacok álmultan nézik az űrt, ahogy bolygók mellett suhannak el, ezernyi apró csillagot látnak a távolban ami mindegyik egy újabb fel nem fedezett galaxis napja. A tempó ismét lecsökken. Megérkeznek a különös idegenek világába. Körbe repülnek az egész galaxison megmutatva, hogy minden bolygón van élet, és az az élet nem is olyan rossz amilyennek mi földi emberek a filmjeinkben oly előszeretettel ábrázoljuk. Végül leszállnak, s a bolygó vezetője üdvözli őket, végül meghívja őket a palotájába.

És a történet innen folytatódik a Part 2-vel. Egy hét múlva folytatjuk.